Az öregedésgátló és a korrózió ellenállása Nem szabványos gömb alakú pad az a kulcsfontosságú tényező, amely meghatározza annak hosszú távú felhasználási hatását durva környezetben. Az öregedésgátló és korrózióállóság számos szemponttól függ, beleértve a kiválasztott anyagokat, a felszíni kezelési folyamatot és a felhasználási környezet jellemzőit. Az alábbiakban néhány specifikus megnyilvánulást és befolyásoló tényezőket mutatunk be az öregedésgátló és a korrózióállóság:
Az anyagválasztás hatása az öregedésgátló és a korrózióállóságra
A nem szabványos gömb alakú párnák általában különféle anyagokból készülnek, például fémből, gumiból, műanyagból (például politetrafluor -etilén, nylon, poliuretán stb.). Mindegyik anyagnak eltérő teljesítménye van az öregedésgátló és a korrózió ellenállásban.
Fémanyagok: például a rozsdamentes acél vagy az ötvözött anyagok általában jó korrózióállósággal rendelkeznek, de az öregedésgátló képességüket befolyásolhatják az oxidációs vagy korrozív közegek a külső környezetben. Például a rozsdamentes acél erős korrózióállósággal rendelkezik, és alkalmas tengeri vagy kémiai környezetre, de korrodálhat vagy rozsdásodhat, ha hosszú ideig savas vagy lúgos környezetnek vannak kitéve. A korrózióállóság javítása érdekében általában a bevonatot, az eloxálási vagy bevonási technológiát alkalmazzák.
Polimer anyagok: A poliuretán, a nylon, a gumi stb. Erős kopásállósággal és korrózióállósággal rendelkezik, és bizonyos mértékben öregedésgátló tulajdonságokkal rendelkeznek. Például a fluoroplasztika (például a PTFE) általában kiváló kémiai stabilitással rendelkezik, és alkalmasak nagyon korrozív környezetre. A gumi anyagok javítják öregedési ellenállásukat öregedésgátló szerek és stabilizátorok hozzáadásával, de érzékenyebbek az ultraibolya sugarakra és a magas hőmérsékletre.
Felszíni kezelési és bevonási technológia
A nem szabványos gömb alakú tömítések korróziós rezisztenciájának javítása érdekében gyakran használják a felszíni kezelési technológiákat, például galvanizálás, bevonat, eloxálás, permetezés stb. Ezek a kezelések védőfóliát biztosíthatnak az anyag felületén, hogy megakadályozzák a külső vegyi anyagok reagálását az anyaggal, ezáltal javítva a korrózióállóságát.
Bevonat: Például az epoxi -gyanta bevonat, a poliuretán bevonat, a PTFE bevonat stb. Használata hatékonyan megakadályozhatja a kémiai tápközegek korrodálását a tömítés felületének korrodálásában.
Eloxálás: Az alumínium ötvözetű tömítések esetén az eloxálás kemény oxidfilmet képezhet a felületén, ami nemcsak javítja a korrózióállóságát, hanem javítja az öregedési ellenállását.
Ezek a kezelési módszerek testreszabhatók a tényleges igények szerint, hogy megbirkózzanak a különböző munkakörnyezetekkel.
A felhasználási környezet hatása az öregedésgátló és a korrózióállóságra
A tömítések öregedésgátló és korróziós ellenállása különböző munkakörnyezetekben változik. Az alábbiakban számos fő környezeti tényező található:
Hőmérséklet: A magas hőmérsékleti környezet felgyorsíthatja az anyagok öregedését, ami keménységük, rugalmasságuk és korrózióállóságuk csökkenését eredményezheti. Például a gumi vagy néhány polimer anyag hajlamos az oxidációra magas hőmérsékleten, csökkentve a tömítést és a tartósságot. A fémanyagok magas hőmérsékleten oxidációs reakciókon menhetnek át, ami felületi korrózió következik be.
Kémiai korrózió: Vegyi növényekben, petrolkémiai anyagokban, tengeri és más iparágakban lehetnek olyan korrozív anyagok, mint az erős savak, az erős lúg vagy a környezetben, amelyek komoly hatással vannak az anyagokra. Például a rozsdamentes acél korrodálódhat koncentrált sav- vagy klorid környezetben. Noha a levegőben jó korrózióállósággal rendelkezik, a kémiai környezetben rossz stabilitással rendelkezik. Ezért kritikus a kiváló kémiai ellenállású anyagok kiválasztása (például a Fluoroplasztika, PTFE).
Ultraibolya sugarak és oxidáció: A hosszú ideig napfénynek kitett tömítések, különösen a gumi vagy műanyag anyagok könnyen ki vannak téve az ultraibolya sugaraknak és a fotó-öregedésnek, ami az anyag felületének repedését, edzését vagy elszíneződését eredményezi. Az ultraiolettellenes kezelés vagy antioxidánsok hozzáadása az ilyen anyagokhoz javíthatja az öregedésgátló tulajdonságaikat.
Az öregedésgátló teljesítmény teljesítménye
A hosszú távú használat során a nem szabványos gömb alakú tömítések öregedésgátló teljesítménye közvetlenül befolyásolja azok tömítését és szolgálati élettartamát. Általánosságban elmondható, hogy az erős öregedésgátló teljesítményű anyagok hosszú ideig fenntarthatják a jó teljesítményt magas hőmérsékleten, magas páratartalom vagy ultraibolya sugárzás mellett.
Gumi tömítések: Az optimalizált gumi tömítések javíthatják az öregedésgátló teljesítményüket antioxidánsok, ultraibolya abszorbensek hozzáadásával stb. A felhasználási idő növekedésével azonban a gumi anyagok rugalmassága csökkenni fog, és a tömítés teljesítménye fokozatosan csökken.
Polimer anyagok: A polimerek (például nylon és poliuretán) hozzáadhatók az öregedésgátló képletekkel a tervezés során, hogy javítsák azok tartósságát durva környezetben. A megfelelő fizikai és kémiai módosítások hosszú ideig stabilan tarthatják felületüket.
Fémanyagok: A fém tömítésekhez, különösen a rozsdamentes acélhoz vagy a speciális bevonatokkal kezelt ötvözetekhez jó öregedésgátló tulajdonságokkal rendelkeznek. A fémfelület anti-oxidációs képessége meghosszabbíthatja szolgálati élettartamát, de ezt még mindig rendszeresen ellenőrizni kell, hogy elkerülje a felületi bevonat károsodása által okozott korróziót.
Rendszeres ellenőrzés és karbantartás
Noha a nem szabványos gömb alakú tömítések javíthatják az öregedésgátló és korrózióállóságot az anyagválasztás és a folyamat optimalizálásával, továbbra is rendszeres ellenőrzésre és karbantartásra van szükségük a tényleges használat során. A kemény környezetnek kitett tömítések hosszú ideig kisebb károsodást szenvedhetnek, ami csökkenti a tömítést. A rendszeres ellenőrzések időben észlelhetik a problémákat, és kicserélhetik azokat a berendezés normál működésének biztosítása érdekében.
A nem szabványos gömb alakú tömítések öregedésgátló és korróziós ellenállása szorosan kapcsolódik anyagkiválasztásukhoz, felületkezeléshez és munkakörnyezetükhöz. Az anyagok ésszerű kiválasztása, a megfelelő felületkezelési folyamatok elfogadása és a megfelelő felhasználási környezet biztosítása révén jelentősen javíthatjuk teljesítményüket. Ugyanakkor a rendszeres karbantartás és ellenőrzés is szükséges intézkedések a hosszú távú stabilitásuk biztosítása érdekében.